Belső fényét őrző ember a sötét indulatok és a hajnali világosság határán…(?)…

Mert vannak nyomorult lelkek, melyek nem viselik el mások jóságát…(?)…

Mit tehet ilyenkor a jóságos ember…(?)…

Mert vannak lelkek, melyek nem viselik el, képtelenek ártó tett nélkül elviselni mások jóságát, mert túlságosan emlékezteti őket a saját aljasságukra, és hogy ne érezzék magukat kicsinek, annyira nyomorultnak, be kell szennyezniük azt, ami – aki, jóságos, azt, aki jobb mint ők maguk.”

Ezek a sorok arról szólnak, hogy a jóság olykor fájdalmas tükröt tart. Valaki megláthatja benne a saját mulasztásait, és önvizsgálat helyett megpróbálhatja hitelteleníteni azt, aki erre emlékezteti.

Ez lehetséges magyarázat, de mások indítékait nem tudhatjuk biztosan. A „nyomorult lelkek” és a „jobb, mint ők” megfogalmazással óvatos lennék: az ártó viselkedést határozottan elutasíthatjuk, miközben az ember méltóságát továbbra is elismerjük.

Mit tehet a jóságos ember?

• Megőrzi a jóindulatát, és világos határokat húz.
• Ha jogos kritikát kap, tanul belőle; a sértegetést nem köteles elfogadni.
• Szükség esetén eltávolodik, ismétlődő bántásnál segítséget kér.
• Lemond arról, hogy mindenáron bizonyítsa a jóságát.

„Őrizd meg a jóságodat, de ne szolgáltasd ki magad a bántásnak.”

Az elkészült képen a kézben őrzött fény ezt jelképezi: a jóság megmarad, miközben az ember a világosabb, szabadabb út felé fordul.

2026.10.03. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes (Lövéte). Máté Domokos