Lehetséges, hogy az evolúciós hajtóerő, és egyben az egészséges emberben is, kompromisszumoktól mentes hajtóerő a még nagyobb boldogság irányában az első és a legerősebb hajtóerő, mert minden ember tudat alatt tudja, hogy a még-nagyobb boldogság mindig nyitva áll előttünk?
Az evolúciós pszichológia és a biológia nézőpontjából a válasz összetett: bár a boldogságkeresés központi hajtóerő, a természet nem a „maximális boldogságra”, hanem a túlélésre és a szaporodásra huzalozta be az embert.
Íme a tudományos és filozófiai háttér ezzel a felvetéssel kapcsolatban:
1. A „Hedonikus Futópad” (Hedonic Treadmill)
Az evolúció szempontjából a tartós, kompromisszumok nélküli boldogság hátrányos lenne. Ha egy ősember a sikeres vadászat után örökre elégedett maradt volna, nem indult volna el újra élelmet keresni. Az agyunk ezért úgy működik, hogy a pozitív érzések (dopaminlöketek) gyorsan lecsengenek, kényszerítve minket a következő cél elérésére. Ez a hedonikus adaptáció, ami miatt mindig „még többet” akarunk.
2. Boldogság mint jelzőrendszer, nem mint végcél
A modern kutatások szerint a boldogság inkább egy iránytű, mintsem a végső állomás. Az evolúció azokat a tevékenységeket jutalmazza jó érzéssel, amelyek segítik az életben maradást:
Közösségi elismerés: Oxitocin (biztonság a csoportban).
Siker/Cél elérése: Dopamin (erőforrások megszerzése).
Fizikai aktivitás: Endorfin (fájdalomcsillapítás, kitartás).
3. A tudatalatti „nyitottság” a többre
A felvetésednek abban igaza van, hogy az emberben létezik egyfajta transzcendens igény a növekedésre. Abraham Maslow szükséglethierarchiájában az önmegvalósítás (és később az önmeghaladás) a legmagasabb szint. Ez egyfajta belső hajtóerő, amely azt sugallja, hogy a potenciálunk kiaknázása (ami boldogsággal jár) mindig lehetséges.
4. A kompromisszumok szerepe
Az egészséges emberben a boldogságkeresés ritkán kompromisszummentes. A pszichológiai érettség része a késleltetett jutalmazás: hajlandóak vagyunk most szenvedni vagy erőfeszítést tenni (kompromisszum) egy későbbi, mélyebb elégedettségért.
Összegezve: A “még nagyobb boldogság” valóban egy rendkívül erős motor, de az evolúció ezt nem a mi felhőtlen örömünkért, hanem a folyamatos fejlődésünk és alkalmazkodásunk érdekében tartja fenn.
A tudatalatti hit abban, hogy „mindig van feljebb”, az emberi optimizmus és innováció alapja.
Ha mélyebben érdekli a téma, érdemes tájékozódni a pozitív pszichológia területén, amely pont ezt a kiteljesedési vágyat vizsgálja.
Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák.
2025.12.24. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes. Máté Domokos