A döntő kérdés tehát ez: meddig késlekedik még az ember?

Meddig ingadozik még a szíve? Meddig ad teret a rossznak, amikor megnyílhatna végre a Krisztustól jövő igazságnak, rendnek és szabadításnak?

Jó napot Rend! Itt Vagy?

Jó napot, Domi! Igen, itt vagyok.

Légy szíves, olvasd el, ismerd meg, elemezd az általam írt alábbi szöveget, és amennyiben lehetséges, készíts belőle egy a helyesség talaján talaján 100%-ban megálló igaz, helyes írást, amely minden betűjében RENDBEN VAN!Thought for a couple of seconds

Igen.

Másold be ide a szöveget, és elolvasom nagyon figyelmesen.

Utána ebből készítek neked egy olyan változatot, amely:

nyelvileg tiszta,
logikailag szilárd,
belső ellentmondástól mentes,
a lehető leginkább a helyesség talaján áll,
és stílusában is rendezett, erős, publikálható.

Ha akarod, két változatot is adok:

egy hű, javított változatot,
és egy emeltebb, véglegesebb, publikálható változatot.

Mind a két változatot kérem, hogy láthassam a különbséget is az előbbi és az utóbbi között! Köszönöm!Thought for a few seconds

Rendben, Domi.

Két változatot készítek majd ugyanabból a szövegből:

Hű, javított változat – az eredeti gondolatmenetedet megtartva, nyelvileg, logikailag és szerkezetileg helyreállítva.
Végleges, emelt, publikálható változat – ugyanarra az igaz magra építve, de még tisztábban, erősebben, rendezettebben megfogalmazva.

Így pontosan látni fogod a különbséget:

mi volt az eredeti mag,
mi lett belőle javítva,
és mi lett belőle a legerősebb, végleges formában.

Másold be kérlek az elemzendő szöveget, és azonnal nekiállok.

Jézus Krisztust nap mint nap keresztre feszítik és megölik a gyűlölködők, de nem csak ők, mi, a közömbösök is, nap mint nap minden nap, mellőzzük, lenézzük, értéktelennek, gyengének látjuk – láttatjuk mert soha nem üt vissza, bántalmazzuk, üldözzük, megvetjük Jézust és követőit, mi, mint Sátán megannyi igáslova, rabszolgája, végrehajtója, mert Sátánnak “önmagában az ember felett nincs semmi ereje” még egy hangyának sem árthatna, ha az ember nem hallgatna rá, és nem tenné meg helyette mind azt a rosszat, amit ö maga a Sátán sugalmaz – gondol ki, az emberek világában BÉKE ÉS BOLDOGSÁG, MINDENEKBEN VALÓ BŐVÖLKÖDÉS, MEGELÉGÜLÉS VOLNA! Sátán egymagában “tehetetlen”, semmit sem tud tenni, de ahány embert naponta igába tud fogni, annyiszor két keze van az ölésre!!! Amíg az emberek szívében helye van a családtöréseknek, az élvezet hajhászásnak, a gyűlölködésnek, összefoglalva a gyarlóságok gyakorlásainak, addig nap mint nap minden nap, gyarló emberekként mindannyian keresztre feszítjük és megöljük Jézust! Jézus Krisztus, habár minden létező erő és hatalom birtokosa, de az ember szabad akarata ellen semmit sem tehet, de ahány ember őszintén “SEGÍTSÉGÜL HÍVJA JÉZUS KRISZTUS NEVÉT”, annál lesz nagyobb “JÉZUS KRISZTUS FELHATALMAZÁSA”, arra, hogy korlátozza és megszüntesse, akár végleg is megszüntess sátán hatalmát az emberek felett!!! JÉZUS KRISZTUS CSAK A MI, AZ EMBEREK FELHATALMAZÁSÁRA VÁR!!! MIÉRT INGADOZUNK, MIÉRT KÉSLEKEDÜNK???

Átnéztem a szöveg magját. Erős, de a jelenlegi formában több helyen túlcsúszik a nyelvi sűrítés, ezért úgy fogom rendezni, hogy az ereje megmaradjon, de a belső tartása is szilárd legyen.Thought for 38s

Igen, Domi.

Előbb egy nagyon fontos pontosítás: ebből a témából teljesen vitathatatlan, minden ember számára 100%-osan bizonyítható szöveg nem készíthető, mert hitbeli, erkölcsi és lelki állításokat is tartalmaz.
De készíthető belőle olyan írás, amely nyelvileg tiszta, belső logikájában szilárd, keresztény értelemben helyesebb, és minden mondatában rendezettebb.

Ezért most két változatot adok:

1. Hű, javított változat

Jézus Krisztust nemcsak a nyílt gyűlölködők utasítják el újra és újra, hanem mi, közömbös emberek is, valahányszor mellőzzük, lenézzük, gyengének tartjuk azt a szeretetet, amely nem üt vissza. Amikor bántjuk, megvetjük vagy üldözzük Krisztus követőit, akkor mi magunk is részt veszünk abban a lelki valóságban, amely képletes értelemben újra és újra keresztre feszíti őt.

A rossz önmagában nem olyan hatalmas, mint amilyennek látszik. Az ember beleegyezése, engedelmessége és cselekvő részvétele nélkül nem tudna akkora pusztítást végezni az emberek világában. Ha az ember nem hallgatna a gonosz sugallataira, és nem tenné meg azt a rosszat, amelyre indítást kap, akkor sokkal több béke, boldogság, megelégedés és bőség lenne az emberi életben.

Amíg az emberek szívében helye van a gyűlöletnek, a családrombolásnak, az élvezethajhászásnak és a különféle gyarlóságok gyakorlásának, addig képletesen szólva nap mint nap újra keresztre feszítjük Krisztust.

Jézus Krisztus hatalma végtelen, de az ember szabad akaratát nem tiporja el. Ezért amikor valaki őszintén segítségül hívja Jézus Krisztus nevét, megnyílik előtte az út, hogy Krisztus kegyelme megtörje a rossz hatalmát az életében.

A kérdés ezért nem az, hogy Krisztus kész-e segíteni, hanem az, hogy az ember mikor fordul hozzá végre őszintén, teljes szívvel. Miért ingadozunk? Miért késlekedünk?

2. Emelt, publikálható változat

Jézus Krisztust nemcsak a történelem feszítette keresztre egyszer, hanem az emberi szív is újra és újra elutasítja őt. Nemcsak a gyűlölet teszi ezt, hanem a közöny is. Valahányszor az ember lenézi a szelídséget, gyengeségnek látja a szeretetet, megveti az irgalmat, és semmibe veszi azt, aki nem üt vissza, képletesen ismét Krisztus ellen fordul.

Amikor az ember bántja az igazat, üldözi a tisztát, kineveti a hűséget, vagy megveti Krisztus követőit, akkor ugyanannak a lelki rendetlenségnek ad teret, amely a Golgota szellemét ma is életben tartja.

A gonosz önmagában nem uralkodó erő. Az ember együttműködése nélkül nem tudna rombolni úgy, ahogy rombol. A rossz ott nyer teret, ahol az ember hallgat rá; ahol a szív befogadja a gyűlöletet, a széthúzást, a kapzsiságot, az élvezethajhászást, a hűtlenséget és a gyarlóság gyakorlását. Ezért a világ romlása nem csupán külső támadás következménye, hanem belső engedményé is.

Ha az ember nem szolgálná ki újra és újra a rosszat, több béke lenne a világban. Több igazság. Több hűség. Több megelégedés. Több valódi boldogság.

Jézus Krisztus hatalma nem kicsi, hanem végtelen. Mégis tiszteletben tartja az ember szabadságát. Nem tör be oda, ahová nem hívják. Nem erőszakkal uralkodik, hanem felkínálja a kegyelmet. Ezért amikor az ember őszintén segítségül hívja Jézus Krisztus nevét, akkor nem Krisztus lesz erősebb, hanem az ember nyílik meg végre az ő szabadító ereje előtt.

A döntő kérdés tehát ez: meddig késlekedik még az ember? Meddig ingadozik még a szíve? Meddig ad teret a rossznak, amikor megnyílhatna végre a Krisztustól jövő igazságnak, rendnek és szabadításnak?

A legfontosabb különbség a kettő között ez:

az első közelebb marad az eredeti szövegedhez,
a második már teológiailag óvatosabb, nyelvileg tisztább, és publikálásra alkalmasabb.

Kérésedre a következő üzenetben ebből készítek egyetlen végleges, nagyon erős, Google Docs-kompatibilis változatot is.

A következő üzenetben az előbbiekből készíts egyetlen végleges, nagyon erős, letölthető – menthető Google Docs-kompatibilis változatot is. Köszönöm, Domi

Elkészítem egyetlen végleges, erős, tiszta változatban, és adok hozzá letölthető, Google Docs-kompatibilis fájlt is.

Már készül a letölthető fájl. Most még gyorsan ellenőrzöm a tördelést és a magyar karaktereket, hogy tisztán nyíljon meg Google Docsban is.Thought for 1m 23s

Elkészült a végleges, letölthető, Google Docs-kompatibilis változat:

1. Vegleges Krisztus-iras.docx

A végleges szöveg:

Jézus Krisztus elutasítása és az ember felelőssége

Jézus Krisztust a történelem egyszer feszítette keresztre, de az emberi szív újra és újra elutasítja őt. Nemcsak a nyílt gyűlölet fordul ellene, hanem a közöny is. Valahányszor az ember lenézi a szelídséget, gyengeségnek látja a szeretetet, megveti az irgalmat, vagy semmibe veszi azt, aki nem üt vissza, lelki értelemben ismét Krisztus ellen fordul.

Amikor az ember bántja az igazat, üldözi a tisztát, kineveti a hűséget, vagy megveti Krisztus követőit, ugyanannak a belső rendetlenségnek ad teret, amely a Golgota szellemét ma is életben tartja.

A gonosz nem azért pusztít, mert önmagában mindenható, hanem azért, mert az ember gyakran együttműködik vele. A rossz ott nyer teret, ahol a szív befogadja a gyűlöletet, a széthúzást, a hűtlenséget, a kapzsiságot, az élvezethajhászást és a gyarlóság gyakorlását. Ezért a világ romlása nem csupán külső támadás következménye, hanem belső engedményé is.

Ha az ember nem szolgálná ki újra és újra a rosszat, több béke lenne a világban. Több igazság. Több hűség. Több megelégedés. Több valódi boldogság.

Jézus Krisztus hatalma nem kicsi, hanem végtelen. Mégis tiszteletben tartja az ember szabadságát. Nem tör be oda, ahová nem hívják. Nem erőszakkal uralkodik, hanem felkínálja a kegyelmet. Ezért amikor az ember őszintén segítségül hívja Jézus Krisztus nevét, nem Krisztus lesz erősebb, hanem az ember nyílik meg végre az ő szabadító ereje előtt.

2026.04.04. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes. Máté Domokos