„Minden változik, minden elmúlik, de a tiszta VAN nem múlik: végső soron csak Ő VAN.”

1. A változásról

• A jelenségvilágban a változás állandóan jelen van: ahol idő, tér, élet és történés van, ott mozgás és változás is van.
• Ha semmi sem változna, a világ teljesen statikus volna; nem lenne történés, alakulás, megjelenés vagy elmúlás.
• Ezért pontosabb úgy fogalmazni: nem feltétlenül „a változás az egyetlen örök”, hanem az, hogy a mulandó világban minden változásnak van alávetve.
• A rögeszme és a dogma azért omlik össze, mert ami nem igazodik a valósághoz, az előbb-utóbb megreped, tarthatatlanná válik vagy széthullik.

2. A figyelemről

• A hétköznapi figyelem többnyire különbséget, elmozdulást, változást vesz észre: hangot a csendhez képest, mozgást a nyugalomhoz képest, gondolatot a csendhez képest.
• Mélyebb értelemben a figyelem nemcsak a változást észlelheti, hanem a változás hiányát is.
• A figyelem nem a „semmit” figyeli tárgyként, hanem jelen maradhat akkor is, amikor nincs zaj, nincs mozgás, nincs gondolat, nincs mihez tapadnia.
• Sűrített megfogalmazás: a figyelem nem a változástól függ, hanem jelen van akkor is, amikor nincs mit megragadnia.

3. Ki figyel?

• Hétköznapi szinten azt mondjuk: „én figyelek”. Itt a figyelem az emberi tudat egyik működése.
• Mélyebb önvizsgálatban azonban láthatóvá válik, hogy gondolatok, érzések és testérzetek jönnek-mennek, de valami mindezt észleli.
• Ebből következik az a felismerés, hogy nem az ego a végső figyelő, hanem a figyelem mögött egy csendes észlelő jelenlét áll.
• Tömör megállapítás: nem az ego figyel, hanem a figyelemben jelenik meg az ego is.

4. Az eredendő Jelenlétről

• A beszélgetés legmélyebb felismerése szerint nem sok különálló valóság van, hanem egyetlen eredendő Jelenlét, amely mindenkor, mindenhol és mindenben jelen van.
• A jelenségek változnak, keletkeznek és elmúlnak, de a tiszta VAN nem múlik el.
• Ezért a legmélyebb igazság nem az, hogy sok minden van, hanem az, hogy minden a Jelenlétben van.
• A sűrített végkövetkeztetés: a VAN-ban csak Ő VAN.

5. Az ünnepélyes MD-alapelv

„Minden, ami látható, változik; minden, ami keletkezett, elmúlik. Ám mindezek mögött változatlanul jelen van az eredendő Jelenlét, amelyből minden előlép, amelyben minden fennáll, és amelybe végül minden visszahull. Ezért nem a mulandó alakzatok sokasága a végső valóság, hanem az egyetlen tiszta VAN, amely mindenkor, mindenhol és mindenben jelen van.

A helyreállítás útja ott kezdődik, ahol az ember felismeri: nem a változó világ a végső kapaszkodó, hanem az a töretlen Jelenlét, amelyben a létezés egésze nyugszik. A legmélyebb igazság szerint a VAN-ban csak Ő VAN.”

Zárómondat: „Minden változik, minden elmúlik, de a tiszta VAN nem múlik: végső soron csak Ő VAN.”

2026.04.12. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes. Máté Domokos