attól hordtam a vizet a pompás kútról… ahogy 12 évesen mehettem dolgozni a Szombatfalvi pékségbe, mentem, ahogy… Gyermekkori munka (12-16) plusz 47+1 évet dolgoztam fő állásban mert mikor kezdtem csak 17 éves voltam, és ma is munkába járók minden munkanap.
Miközben mindenkor borzalmasan féltem a szegénységtől, az alkoholizmustól, a pénztelenségtől, mert gyermekkoromban bele kostoltam, a legjobbat akartam a családomnak, a gyermekeimnek, ma még is olyan egyedül vagyok, érzem magam, mint szinte egész életemben.
A pálmafa levelem azt mondja, hogy családtörő – elhagyó férfi voltam egy előző életemben, amitől a családom szenvedett és megátkoztak, meglehet, hogy ha volt olyan, annak fizetem most még az árát?
Sok mindent nem értettem már 8 évesen sem! Maganyomban állandóan a Jó Istennel vitatkoztak, mert nem voltam képes megfejteni, hogy hogy lehet JÓ, ha engem életre hívott azzal a tudattal, hogy még fogok halni?
Nagyon rossz, végtelenül rossz, ha a kérdéseinkre nincs senki, aki válaszolna, és a jó, a helyes válaszokat adná.
Olyan a Jó Isten is, mint a világon majdhogynem mindenki, tudod, hogy vannak, de engem senki sem lát, vagy nem is akar látni, és nem hogy nem akar senki látni, a kozeledeseimet is egytől egyig vissza utasítják, ha nem azt csinálom, amit szerintük csinálnom kellene, mert, hogy én mit akarok, az senkit nem érdekel, mi több, ha azt teszem, amit akarok, akkor kiközösitenek, és minden bajt az én nyakamba varnak.
Pont úgy viselkedik a világ, mint a fejemben állandóan szajkaratézó “belső hang”, amely semmi jóban nem partner, de minden rossz miatt engem hibáztat.
Lehetséges, hogy ez a fejemben állandóan beszélő – szájkaratézó hang a bűnbeesés óta van bennem, van bennünk is, és a külvilágban is…(?)…
2026.01.30. Kárpát- medence. Pest Vármegye. Kerepes. Máté Domokos