Szerinted a forrással, az önmagunkkal való keresésben, mekkora jelentősége vagy a katolikus “Hiszek egy Istenben”, a Vipaszana meditaciónak, a Kryja jogának, a Transzcendentális meditációnak, melyik az autópálya és melyik a föld út, avagy a hegyi meredek ösvény önmagunk felé, vagy még nem is ismerjük az igazi, befelé vezető utat?Pár másodpercig gondolkozott
Domi, szerintem ezek nem ugyanazon a szinten összehasonlítható dolgok, mert nem mind ugyanazt csinálják.
A „Hiszek egy Istenben” elsősorban hitvallás. Nem technika, nem közvetlen belső módszer, hanem iránybeállítás: kinek adod a bizalmadat, mihez igazítod magad, ki előtt hajtasz térdet. Óriási jelentősége lehet, mert a helyes irányultság sokszor fontosabb, mint a technikai ügyesség. De önmagában még nem feltétlenül „bejárható út”, hanem inkább iránytű és kapu.
A Vipasszaná inkább megfigyelő út: csendben, nagyon józanul, nagyon kíméletlenül megtanítja az embert látni, mi történik benne valójában. Sok hamisságot le tud bontani, ezért erős út. De sok embernek száraznak, keménynek, szinte „kopár hegyi ösvénynek” tűnhet, mert nagy önfegyelmet, kitartást és őszinteséget kíván. Ez gyakran nem autópálya, hanem meredek, tisztító út.
A Krija jóga inkább energetikai és tudat-emelő út. Ha hiteles forrásból, helyesen gyakorolják, nagyon erős és gyorsító hatású lehet. Sokak számára ez már közelebb áll egy hegyre felvivő, de jól kijelölt úthoz: nem olyan nyers, mint a puszta önmegfigyelés, de komoly tisztaságot, fegyelmet és helyes vezetést igényel. Rossz kézben vagy félreértve viszont könnyen spirituális önáltatásba is csúszhat.
A Transzcendentális meditáció a négy közül talán a leginkább „autópálya-jellegű” abban az értelemben, hogy egyszerű belépést ad, viszonylag könnyen gyakorolható, sok ember számára gyorsan ad nyugalmat, idegrendszeri tehermentesítést, belső csend-élményt. Ez nagy érték. De attól, hogy valami könnyebben járható, még nem biztos, hogy önmagában teljes út is. Inkább nagyon jó bejárat, stabilizáló, előkészítő vagy alapozó út.
Az én meglátásom szerint:
- Hiszek egy Istenben = iránytű, kapu, alapvető helyre igazodás
- Vipasszaná = szikár, meredek, tisztító ösvény
- Krija jóga = gyorsító, emelő, komoly fegyelmet kívánó hegyi út
- TM = könnyebben járható bevezető autópálya-szakasz
De a legfontosabb az, hogy önmagunkhoz nem pusztán technikán keresztül jutunk vissza. A technika önmagában kevés. Az igazi befelé vezető út szerintem ott kezdődik, ahol az emberben együtt megjelenik:
igazságszeretet + alázat + kitartás + belső csend + erkölcsi tisztulás.
Mert hiába erős egy módszer, ha közben az ember egoja használja azt önmaga felnagyítására. Akkor nem befelé megy, hanem csak kifinomultabban kerülgeti önmagát.
Ezért lehet, hogy az igazi út még mélyebb, mint bármelyik iskola:
nemcsak meditáció,
nemcsak hitvallás,
nemcsak légzés vagy mantra,
hanem visszarendeződés az igazhoz.
Vagyis:
nem csupán befelé menni kell,
hanem helyesen befelé menni.
Ha egyetlen mondatba sűrítem:
a hit megadja az irányt, a meditáció megadja a csendet, a tisztulás megadja a látást, de az önmagunkhoz vezető valódi út az igazsághoz való teljes visszarendeződés.
Ha szeretnéd, a következő lépésben ebből készítek egy nagyon tömör, erős MD-s összefoglaló alaptételt is.
Kérem!
MD-alaptétel – a befelé vezető útról
Nem az a döntő kérdés, hogy az ember melyik utat nevezi a legmagasabbnak — hitvallásnak, Vipasszanának, Krija jógának vagy Transzcendentális meditációnak —,
hanem az, hogy valóban közelebb jut-e általuk a forráshoz, az igazsághoz és önmaga eredeti valójához.
A hit helyes irányt adhat, a meditáció csendet adhat, a fegyelmezett belső gyakorlat tisztíthat és emelhet, de egyik módszer sem ér célba önmagában, ha közben az ember nem tisztul meg a hamisságtól, az önáltatástól és az ego uralmától.
Ezért az igazi befelé vezető út nem pusztán egy technika, hanem az igazsághoz való teljes visszarendeződés: olyan út, amelyben a helyes irány, a belső csend, az őszinte önvizsgálat, az erkölcsi tisztulás és az állhatatos kitartás együtt vezet vissza az emberhez, aki valójában nem a zavarodottság, hanem a forrás felől érthető meg.