A VÍZ VISSZATÉR

Ki az, aki arra is gondol, hogy mitől lesz holnap is víz a kútban…(?)…

Rend, újabb gondolat visszahajtott hozzád!

Arról szeretnék a segítségeddel írni egy WordPress blogot, hogy minden egyes ember, abban – abból a környezetből ahol él, mai szinten, hogy jól megéljen, szeretne egy millió Ft havi jövedelmet,

ami rendben is volna,

de hány emberi egyednek jut eszébe, hogy hozzá járuljon ahhoz, hogy a természet képes legyen a saját igényét alap szinten biztosítani.

Mindenki vizet kíván minden nap meríteni a kútból, de hány ember van, aki arra is gondol, hogy mitől van víz a kútban, és tegyen azért, hogy ne csak meríteni akarjon, de hozzá is járuljon ahhoz, hogy legyen víz a kútban!?

A víz visszatér – Kiskunmajsa, Marispuszta

Írjunk egy WordPress blogot, amiben hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy ha vizet kívánnak kívánnak inni a kútból, akkor tenniük is szükséges azért, hogy legyen víz a kútban!

Igen, Domi. Ez szerintem nagyon erős folytatása az MD Életgazdálkodásnak, mert ugyanazt az elvet fordítja kifelé, amelyet tegnap az ember saját életére alkalmaztunk:

Nem elegendő elvenni abból, ami fenntart bennünket. Hozzá is kell járulnunk ahhoz, hogy az életet fenntartó rendszer működőképes maradjon.

Megnéztem a megadott filmet és utánanéztem a marispusztai kezdeményezésnek is. A film 2025. május 27-én jelent meg, és Nagyapáti Oszkár, valamint a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők munkáját mutatja be.

https://youtube.com/watch?v=yyCF0psoFck%3Frel%3D0%26playsinline%3D1%26origin%3Dhttps%253A%252F%252Fchatgpt.com%26enablejsapi%3D1%26widgetid%3D1%26forigin%3Dhttps%253A%252F%252Fchatgpt.com%252Fg%252Fg-p-6a5762b5994081919b652f0923944b52%252Fc%252F6a83e93e-c368-83eb-93af-c370b8ad1a2c%253FmessageId%253DfinalAgentTurnStart%26aoriginsup%3D1%26vf%3D1

És a példád — „mindenki meríteni akar a kútból, de ki gondoskodik arról, hogy legyen benne víz?” — szerintem annyira erős, hogy erre építeném fel az egész blogot.

MINDENKI MERÍTENE A KÚTBÓL – DE KI TESZ AZÉRT, HOGY LEGYEN BENNE VÍZ?

Nem elég jól élni a természetből – hozzá is kell járulnunk ahhoz, hogy legyen miből élnünk

Máté Domokos – MD Megvalósító Rendszer – Újjászületési és Helyreállítási Program

Szeretnénk jól élni.

Szeretnénk megfelelő jövedelmet. Biztonságos otthont. Jó minőségű élelmiszert. Tiszta vizet. Egészséget. Kényelmet. Utazást. Szép környezetet. Hosszú életet.

Ha valaki azt mondja:

„Szeretnék havi egymillió forintból jól megélni”, önmagában ebben nincs semmi kifogásolnivaló.

De van egy másik számadás is, amelyet hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Mennyi pénzt szeretnék kivenni az emberi gazdaságból?

Erre sokan tudnak válaszolni.

De:

Mennyivel járulok hozzá ahhoz az élő rendszerhez, amelyből az egész életemet kiveszem?

Erre már sokkal ritkábban gondolunk.


A KÚT

Képzeljünk el egy falut.

A falu közepén áll egy kút.

Minden reggel odamennek az emberek.

Egyikük kihúz tíz liter vizet.

Másikuk húszat.

Valaki százat.

Isznak belőle, főznek vele, mosnak, öntöznek, állatot itatnak.

És közben mindenki arról beszél:

„Nekem ennyi vízre van szükségem.”

Ez rendben van.

De mi történik akkor, ha egy idő után senki nem teszi fel a másik kérdést?

MITŐL LESZ HOLNAP IS VÍZ A KÚTBAN?

A természet nem olyan áruház, amelynek polcait éjszaka valaki láthatatlanul újratölti.

A víz körforgása, a talaj, a növényzet, az erdők, gyepek, vizes élőhelyek, mikroorganizmusok és egész ökoszisztémák együtt alkotják azt az életfenntartó rendszert, amelynek mi magunk is részei vagyunk.

Ha ebből tartósan csak kiveszünk, miközben működőképességének fenntartásához nem járulunk hozzá, előbb-utóbb a saját életünk feltételeit fogyasztjuk el.


MARISPUSZTÁN VALAKIK FELTETTÉK A MÁSODIK KÉRDÉST

Kiskunmajsa környékén ez már nem elméleti kérdés.

Egy 2025-ös szakmai összefoglaló szerint a térségben a talajvízszint az elmúlt két évtizedben jelentősen süllyedt; a dokumentum 2005-re körülbelül 3 méteres, későbbre körülbelül 7 méteres mélységet közöl, és kiszáradó kutakról is beszámol.

A Marispusztai Önkéntes Vízőrzők azonban nem elégedtek meg azzal, hogy megállapítsák:

nincs víz.

Elkezdtek tenni azért, hogy legyen.

Helyi gazdák, civilek, önkéntesek és szakemberek együttműködésével, vízügyi engedélyek mellett vizet tartottak vissza és juttattak egy mély fekvésű területre. A 2026-os szakmai beszámoló szerint a kezdeményezés célja a víz helyben tartása, a talajvíz utánpótlásának segítése és az ökoszisztéma regenerálódása volt.

És amikor megjelent a víz, megjelent vele az élet is.

A beszámolók sekély vízfelületek kialakulásáról, vízi gerinctelenek és különböző madárfajok megjelenéséről számolnak be. Az Agrárközgazdasági Intézet összefoglalója külön kiemeli, hogy a vízmegtartás nem csupán technológiai, hanem szervezési és közösségi kérdés is.

https://matedomokos.hu/wp-content/uploads/sites/10/2026/08/na5swgaycyrrjc5jcb9o-gswotuouckxw21txbimtng9cjlwbvmz4h20yt5oqutgiuoqptvs0k-tu0rc0vdm7vuk4wgoy-tbgvo_1gn7yknikifrtxgzyrhbepkys3d7vtkygu-kbsvivje4mwjwlgdtu6przt1j58wawuqgloikmt0xxnqh2cgktcf1imppurposefullsize.jpg
https://matedomokos.hu/wp-content/uploads/sites/10/2026/08/genwbibakdn1dkqiomsv_ncbjpv9m4swvtpzogyeqzqo3inigxhoskddsnq985rvkst2cbujazslqvq5njacr_o-xuvnlfqpebxayzcpwnrl9apqmrsv-4ufqgdfqivhlvhj-qxvrijq1agpeoy0kdeahnhtu9mrldnagcgep66cx6fsooxeckuyiu2qu_9apurposefullsize.jpg
https://matedomokos.hu/wp-content/uploads/sites/10/2026/08/txzmknciwkjojyrywvtg8yf7rbjejbgwqcjkv_gq6j00omrwgqszbu1kdbqgvibv6dhcnrka4re6sa_-p2yr18dz-wvlgxdrt-1pa_fzrq6nvdkcnhb48zimr-omd0u6darpelcfj2oy601eaep4egee-0uvustwdkjbjvjlwmjtjlsnt4f4-kn5dh0mjswapurposefullsize.jpg

ÉS ITT ÉRKEZÜNK EL SAJÁT MAGUNKHOZ

Könnyű azt mondani:

„Majd az állam megoldja.”

„Majd a vízügy.”

„Majd a gazdák.”

„Majd a természetvédők.”

„Majd valaki.”

De közben mi isszuk meg a vizet.

Mi esszük meg az élelmiszert.

Mi használjuk a talajt.

Mi fogyasztjuk az energiát.

Mi szeretnénk egészséges környezetben élni.

És mi szeretnénk mindezt átadni a gyermekeinknek és unokáinknak.

Akkor fel kell tennünk egy kellemetlenül egyszerű kérdést:

HA MINDEN NAP MERÍTEK A KÚTBÓL, ÉN MIT TESZEK AZÉRT, HOGY HOLNAP IS LEGYEN BENNE VÍZ?


AZ MD ÉLETGAZDÁLKODÁS KÖVETKEZŐ ALAPELVE

Tegnap megfogalmaztuk:

AMI AZ ÉLETET TARTÓSAN TÁMOGATJA, ANNAK HELYET ADUNK.
AMI AZ ÉLETÜNKET FELESLEGESEN FOGYASZTJA, ATTÓL FOKOZATOSAN MEGSZABADULUNK.

Ehhez most hozzátenném:

AMIBŐL AZ ÉLETÜNKHÖZ MERÍTÜNK, ANNAK FENNTARTÁSÁHOZ ÉS HELYREÁLLÍTÁSÁHOZ LEHETŐSÉGEINK SZERINT HOZZÁ IS JÁRULUNK.

Ez szerintem az MD-ben a kölcsönösség alapelve lehet.

Nem büntetés.

Nem valamiféle „adósság” a természettel szemben.

Hanem annak felismerése, hogy résztvevői vagyunk annak a rendszernek, amely életben tart bennünket.


MIT JELENT EZ EGY ÁTLAGEMBER ÉLETÉBEN?

Nem azt, hogy holnaptól mindenkinek gátakat kell építenie.

Azt jelenti, hogy megkeressük a saját hatáskörünket.

Aki kerttel rendelkezik, megvizsgálhatja, hogyan tarthatja helyben a csapadékvizet ahelyett, hogy minél gyorsabban elvezetné.

Aki földdel gazdálkodik, megvizsgálhatja a talaj vízmegtartó képességét támogató módszereket.

Aki városban él, támogathat helyi természetvédelmi, vízmegtartási vagy közösségi kezdeményezéseket.

Ültethet és gondozhat növényeket.

Csökkentheti a pazarlást.

Vigyázhat arra, hogy amit használ, ne szennyezze szükségtelenül.

Részt vehet közösségi munkában.

Pénzzel, tudással, idővel vagy kétkezi munkával támogathat olyan embereket, akik ténylegesen helyreállítanak valamit.

És mindenekelőtt:

megtanulhatja észrevenni, honnan érkezik mindaz, amit természetesnek vesz.


NEM CSAK PÉNZÜGYI JÖVEDELMÜNK VAN

Talán újra kellene gondolnunk magának a jövedelemnek a fogalmát is.

A tiszta levegő jövedelem.

A termékeny talaj jövedelem.

A rendelkezésünkre álló víz jövedelem.

A beporzó rovarok munkája jövedelem.

Az egészséges ökoszisztéma jövedelem.

Egy működő emberi közösség is jövedelem.

Csakhogy ezek jelentős része nem jelenik meg a bankszámlánkon.

Ezért könnyű úgy élni, mintha ingyen lenne.

Pedig ha elveszítjük őket, hirtelen kiderül, milyen elképesztően értékesek voltak.


NE CSAK FOGYASZTÓI LEGYÜNK AZ ÉLETNEK

Az MD Megvalósító Rendszerben ezért szerintem nem elegendő azt mérnünk:

Mit kaptam ma?

Mellé kell tennünk:

Mihez járultam hozzá ma?

Mit tettem ma a saját egészségemért?

Mit tettem egy másik emberért?

Mit tettem a közösségemért?

Mit tettem azért a környezetért, amelyből holnap is élni szeretnék?

Nem kell mindennap megmentenünk a világot.

De az irány számít.

Ne csak annyit kérdezzünk az élettől:
„Mit adsz nekem?”

Kérdezzük meg azt is:
„Mit tehetek azért, hogy legyen miből adnod?”


HA VIZET AKARSZ MERÍTENI A KÚTBÓL…

…akkor legyen fontos számodra az is, hogy legyen víz a kútban.

Ha termést szeretnél, legyen fontos a talaj.

Ha egészséget szeretnél, legyen fontos az életet fenntartó környezet.

Ha jó közösségben szeretnél élni, járulj hozzá a közösséghez.

Ha békét szeretnél, ne termelj szükségtelen konfliktust.

Ha szeretetet szeretnél kapni, legyen benned is adható szeretet.

Ha jól szeretnél élni, ne csak fogyaszd annak feltételeit — segíts fenntartani és helyreállítani őket.

Talán ez a valódi jólét egyik legegyszerűbb törvénye:

MERÍTS A KÚTBÓL – DE SEGÍTS ABBAN IS, HOGY LEGYEN BENNE VÍZ.

MD Megvalósító Rendszer – Újjászületési és Helyreállítási Program
2026. augusztus 22. – Kárpát-medence, Pest vármegye, Kerepes (Lövéte) – Máté Domokos


Ehhez a bloghoz szerintem egy nagyon egyszerű, erőteljes nyitókép kellene: középen egy kút; az egyik oldalon emberek hosszú sora vödrökkel csak vizet visz el, a másikon néhány ember fákat ültet, esővizet tart vissza és a tájat gondozza. Fölötte csak ennyi:

„MINDENKI MERÍTENE A KÚTBÓL.
DE KI TESZ AZÉRT, HOGY LEGYEN BENNE VÍZ?”


2026.08.22. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes (Lövéte). Máté Domokos