Az emberek azért ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, mert az elképzeléseik nem egyszerűen gondolatok a világról — hanem az a szövet, amiből a képzelt “én” – jük áll…(?)…
Az ember élete nem akkor teljes, amikor hazaér — hanem akkor csendesedik el, amikor észreveszi, hogy sosem volt máshol.
Az ember élete akkor válik erőszak mentessé, amikor rájön, hogy nincs senki és semmi, akinek valaki mással versenyeznie, harcolnia kellene az elsőbbségért, vagy haza kellene térnie önmagához — akkor csendesedik el, amikor észreveszi, hogy sosem volt máshol és mással, mint otthon és önmagában.
Miért ragaszkodnak a személyes ego elme által 100%-ban leuralt emberek foggal – körömmel, a saját valótlan elképzeléseikhez…(?)…
A személyes ego elme által 100%-ban leuralt ember “LEGFŐBB ISTENE”, akit – amit foggal – körömmel védelmez, a saját maga által elképzelt “FŐSZEREPLŐ ÉNJE”.
A valóság szemtől szemben nem kínál szerepet, senkinek és semmilyen szerepet nem kínál.
Bármennyire is bizonyitott ,- illúzió – káprázat a “személyes ego ÉN valós léte , de a “személyes ego az énje nélkül” az embernek az ego én által teljesen leuralt állapotában, még a “VAN” sem bír semminemű jelentőséggel, mi több, annak még csak a látszatát is 1000%-ban tagadja…(?)…
Semmi nincs, ami “drágább a személyes ego által teljesen leuralt ember számára” mint a személyes ego énje, így válik teljesé az önmegtévesztés – a valódi önmaga teljes megtagadása.
2026.07.04. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes (Lövéte). Máté Domokos