Kitől – mitől tanulhatunk úgy, hogy…(?)…
…közben nem mondunk – és nem is mondhatunk – le a lelkiismeretünkről, az ítélőképességünkről és a döntéseinkért viselt felelősségünkről…(?)…
Az ember nem véletlen létező, hanem rendeltetett, méltósághordozó lény, aki az igaz rendből
- önakarat,
- félelem,
- hiúság
- és hamisság miatt eltérve,
Tisztelet a nagyon ritka kivételeknek, belsőleg szétesik, és ezzel együtt a világban is zavart, szenvedést és rendezetlenséget termel;
Ezért a valódi helyreállítás nem külső javítgatással, nem szerepekkel és nem látszólagos jósággal kezdődik, hanem azzal a radikális felismeréssel, hogy az eltérés gyökere az ember szívében van, amelyből minden gondolat, szó és cselekedet fakad.
A helyreállítás útja a szív megújulása, a gondolkodás megtisztulása, a cselekvés igazítása és a szeretetből fakadó élet, amely véd, épít és szolgál.
Az ember valódi állapota a gyümölcseiből ismerhető meg: több igazságot vagy hamisságot, több békét vagy zavart, több életet vagy pusztulást termel-e.
NEM ELÉG JOBBNAK LÁTSZANI: VISSZA KELL TÉRNI AZ IGAZ RENDBE, KÜLÖNBEN AZ EMBER ÚJRATERMELI A SZENVEDÉST.
Ezért birtokában a lelkiismeretünknek, az ítélőképességünknek és a döntéseinkért viselt felelősségünknek, szükséges lelkiismeretesen, az ítélő képességünk és a döntéseinkért viselt felelősségünk teljes tudatában tenni a mindennapi dolgainkat.
Az, hogy nem ismerjük a lelkiismeretünket, nincs helyén az ítélő képességünk, és képtelenek vagyunk helyes döntéseket hozni, a felelősség egyedül a miénk.
Tetszik – nem tetszik, nincs senki és semmi, akire a lelkiismeretlenül, az ítélő képességünk hiányában hozott rossz döntésekért a felelősséget átháríthatnánk!
„Az ember kilép a felhalmozott rendetlenségből, és elindul a világosság, a felelősség és a rendezett élet felé – még nincs késő, de nincs mire várni.”
2026.08.30. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes (Lövéte).
Máté Domokos