Kitől – mitől tanulhatunk úgy, hogy…(?)…
…közben nem mondunk le a lelkiismeretünkről, az ítélőképességünkről és a döntéseinkért viselt felelősségünkről…(?)…
Habár mi magunk teljesek vagyunk, nincs hova fejlődnünk, de felismerésben, épp itt és most ott vagyunk, tartunk, ahol azt a lelkiismeretünk, az ítélőképességünk, a döntési felelősségünk pillanatról – pillanatra nyilvánvalóvá teszi, de közel sem vagyunk teljesek, mert az önmegismerés, a teljességünkre való ébredés, soha véget nem érő örök folyamat….(?)…
Ha egyáltalán beszélhetünk “Én” -ről, akkor ez a “csomag = a csak ránk jellemző lelkiismeret, a csak ránk jellemző ítélő képesség, és a csak ránk jellemző döntési felelősségünk mértéke” mely folyamatosan változik, az ami a miénk, ami mi VAGYUNK…(?)…
Ennél közelebb önmagunkhoz már nem juthatunk…(?)…
Ezt a folyamatosan változó csomagot, ha egyáltalán megismerjük, megtaláljuk magunkban, miért akarnánk bármi másra elcserélni…(?)…
Rend, Domi — így már pontosabban értem a kérdésed lényegét.
Két különböző szintet szükséges megkülönböztetnünk:
- Lényegi szinten teljesek vagyunk.
Ezt az MD Rendszer metafizikai alapvetésként vallhatja: alapvető létünk nem hiányos, ezért nem kell valaki mássá válnunk ahhoz, hogy értékesek vagy teljesek legyünk. - Felismerésben, ítélőképességben és felelősségvállalásban folyamatosan kibontakozunk.
Ebben az értelemben soha nem vagyunk „készen”. Nem a lényünk válik teljesebbé, hanem egyre többet ismerhetünk fel abból, ami VAN, és egyre következetesebben igazodhatunk hozzá.
Ezért a látszólagos ellentmondás így oldható fel:
Lényegi létünkben teljesek vagyunk, de önmagunk, a valóság és a HELYES felismerésében folyamatosan kibontakozunk.
A lelkiismeretünk, ítélőképességünk és felelősségvállalásunk pillanatnyi állapota valóban megmutatja, hogy jelenleg hol tartunk ebben a felismerési folyamatban. Nem feltétlenül azt mutatja meg, hogy mi a teljes igazság, hanem azt, hogy abból jelenleg mennyit és milyen tisztán vagyunk képesek felismerni, megélni és képviselni.
Az általad leírt „csomagot” ezért így pontosítanám:
A személyes Én mindenkori megnyilvánulásának legbelső magja a lelkiismeretünk aktuális tisztasága, az ítélőképességünk aktuális érettsége, valamint az a mérték, amelyben döntéseinkért és azok következményeiért felelősséget vállalunk.
Ez azonban nem feltétlenül a teljes vagy végső Én, hanem annak jelenlegi, megismerhető és cselekvő megnyilvánulása. Hiszen ha képesek vagyunk megfigyelni, felülvizsgálni és alakítani ezt a „csomagot”, akkor nemcsak azonosak vagyunk vele, hanem valamilyen értelemben a tudatos hordozói és alakítói is vagyunk.
Kitől és mitől tanulhatunk tehát?
Bárkitől és bármitől tanulhatunk, aki vagy ami hozzásegít ahhoz, hogy tisztábban felismerjük a valóságot és a HELYESET — feltéve, hogy nem követeli tőlünk lelkiismeretünk, ítélőképességünk és döntési felelősségünk feladását.
A valódi tanulás során nem cseréljük el önmagunkat valaki más gondolkodására. Meghallgatjuk, megvizsgáljuk, összevetjük a valósággal, mérlegeljük a következményeit, majd mi magunk döntünk.
Nem azért nem adjuk át ezt a „csomagot”, mert jelenlegi lelkiismeretünk és ítéletünk már tökéletes, hanem azért, mert éppen ennek használata, vizsgálata és folyamatos helyesbítése által bontakozik ki a felismerésünk. Ha más dönti el helyettünk, mit kell hinnünk és tennünk, akkor saját felismerési folyamatunkat adjuk fel.
Ezért a végső megfogalmazásom:
Nem akarjuk önmagunkat valaki másra elcserélni. Nem mások lelkiismeretét, ítélőképességét és felismeréseit akarjuk magunkra ölteni, hanem minden találkozást és tanítást saját felismerésünk tisztítására használunk. Meghallgathatunk bárkit, tanulhatunk mindenkitől, de a HELYES felismerésének, a döntésnek és a felelősség vállalásának munkáját senki sem végezheti el helyettünk.
Egyetlen fontos különbségtétel marad:
Önmagunkat nem elcserélnünk, hanem megismernünk, megtisztítanunk és egyre teljesebben megnyilvánítanunk szükséges.
„Az ember kilép a felhalmozott rendetlenségből, és elindul a világosság, a felelősség és a rendezett élet felé – még nincs késő, de nincs mire várni.”
2026.08.29. Kárpát-medence. Pest Vármegye. Kerepes (Lövéte). Máté Domokos